| |
Roma bemerítés Vácegresen
Július 14-én Vácegresen négy helyi egy csobánkai egy tóalmási testvér vallotta urának Krisztust és pecsételte meg szövetségét bemerítéssel. Ez első és ugyanakkor rendhagyó alkalom a roma gyülekezet életében, mivel az ünnepi istentisztelet színhelye a szabad ég alatt volt a „cigánysor „utcájának végén, ahol délelőtt még gaz bokrosodott, délután pedig szent alkalomra gyülekeztünk.
Testvéreink bizonyságtételeikben elmondták, hogy 20 évvel ezelőtt kezdte el Isten a munkáját, Petrik Ádámné Kati néni testvérnőn keresztül, majd a csobánkai roma gyülekezet járt közéjük rendszeresen a jó hírrel.
Többen kételkedve fogadták őket, nem értették, mire való az áldozatuk, hiszen senki sem kérte, legalábbis közülük nem, de most már tudják, hogy Isten vezette őket hozzájuk.
Valódi megtérésekről hallottunk számadást. Reméljük lesz folytatás.
Bemerítés szolgálatát Csuhai József lelkipásztor és Antal László csobánkai gyülekezet vezető látták el.
Igét Drenyovszky Pál lelkipásztor hirdette, Máté 7, 13-14 alapján.
E jeles alkalmon többen részvettek a vácegresi, szadai, csobánkai,veresegyházi és pócsmegyeri gyülekezetből.
Martonné Balga Andrea
A helyeden vagy?
Én az elmúlt időszakban többször tettem fel magamnak a kérdést, valóban az én helyemen vagyok, ez az a feladat, amit Isten rám bízott? Valóban van lelki ajándékom, hogy a gyermekek között szolgáljak és, hogy erősítsem gyülekezetemet?
Kételyeimre a választ Isten szolgálat közben adta meg Rétközberencsen július első hétvégéjén.
Pócsmegyeri gyülekezetünk 14 fős lelkes szolgáló csapata bemerítési ünnepélyre volt hivatalos roma testvéreinkhez. Készültünk, hogy szombaton a bemerítés előtt a gyermekek között szolgáljunk Isten igéjével, énektanítással, játékokkal, bohóc jelenettel, bábozással. Hosszas próbák, imádságok előzték meg ezt a hétvégét, aminek meg is volt eredménye, mert Isten ránk tekintett és miközben őt mutattuk be a gyermekeknek, hozzánk is közel jött és átjárta szívünket a szeretett, a hála őiránta, a gyermekekért, akik minden szavunkat itták és egymásért.
Bemerítési ünnepélyünk első része Veresmarti partján volt, ahol 11 testvér adta át életét Krisztusnak és merültek alá a hullámsírba, a Tiszában.
Bemerítés szolgálatát Kovács Bálint pócsmegyeri gyülekezetvezető, presbiter testvér látta el. A parton álló ünneplő gyülekezet, ajakiak, rétközberencsiek, csobánkaiak, pócsmegyeriek, mind meghatottan szemlélték az eseményeket, volt ki afelett sírt örömében, hogy fia, lánya, mennye, férje, felesége újéletet kezdett Istennel, volt ki már alig várta, hogy legközelebb ő is ott állhasson a fehérruhások között, de tudja, hogy előtte még van mit rendeznie Istennel.
Mi pócsmegyeriek örvendtünk új testvéreinknek, és meghatottan osztoztunk Bálint testvérünk örömében, aki most először látta el ezt a csodálatos szolgálatot, éppen a Tiszában és éppen a szeretett, mások által oly lenézett roma testvérek között.
Ünnepi istentiszteletünk Rétközberencsen folytatódott, Szőke Ignác helyi gyülekezetvezető testvér köszöntésével, Oláh Kálmán ének dicséreteivel, Kovács Bálint igehirdetésével, és a nőtestvérek bizonyságtételeivel. Az igehirdetésben Zákeusról hallhattunk és sajátmagunkra ismertünk. Jó, hogy Jézus személyválogatás nélkül eljön hozzánk lenézettekhez, megvetettekhez, és nem kérdez semmit, jelenlétében magától lelepleződik a bűn, de nekünk kell azt letenni.
Vasárnap reggel Úrvacsorai istentiszteleten folytattuk együttlétünket. Kovács Bálint testvér János. 12, 20-22 alapján tette fel nekünk a kérdést, mely szívünkig hatolt:„ha rám néznek, látják Jézust?”. Amennyiben, nem, az baj, lássák meg az emberek, hogy megváltozott az életem, nem járok a világi örömök és bűnök útján, tudva, hogy Jézust ott nem találom meg, hanem hitelesen megélem Isten igéjét szent jelenléte által, és mindenkor őt hirdetem.
Ha Jézust tükrözi az életem, nem kell tovább kérdeznem, hogy rendeltetésszerűen élem-e életem, biztos lehetek benne, hogy megtaláltam a helyem, csak azt el ne engedjem.
„Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.”I. Jn. 2, 6
Martonné Balga Andrea
További képek >>>
Április 17-én a Pócsmegyeri gyülekezet adott otthont a roma misszióért való imaórának.
Nagy Sándor gyülekezetünk lelkipásztora a samáriai asszony története alapján tolmácsolta Isten kérdéseit: Mennyire hiteles az életünk? Eltudjuk hagyni életünkből a régit és van találkozásunk naponta Jézussal ? Vagy akadályoz bennünket ebben még valami? Ha igen, akkor vigyük Jézus elé ezeket és hagyjuk ott, engedjük, hogy munkálkodni tudjon bennünk Isten Szentlelke. Az életünk legyen összhangban szavainkkal, cselekedeteinkkel, legyünk hiteles tanítványok, és hitelességünk célja, hogy terjedjen az Ige, minél több lélektől hallhassuk, hogy „ már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.”Jn.4,42
Csuhai József lelkipásztor testvér beszámolt a misszió jelenlegi állásáról, odaszánásra, imádságra, böjtre buzdított bennünket, erősítve, hogy Isten anyaszentegyházán a pokol kapui sem vesznek diadalt.
Együttlétünk alatt ismét átéltünk egy (a pócsmegyeri testvérekre igen jellemző) igeverset:
„ örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek!” Fil. 4,4
Legközelebbi alkalmunk, melyre minden imádságos lelkületű és tetrekész testvért szeretettel hívunk és várunk a József utcai imaházban lesz május 15.-én kedden 18 órai kezdettel.
„Vadócba rózsát oltok,hogy szebb legyen a föld”
Idézte Drenyovszki Pál testvér Mécs László egy verssorát bizonyságtételként, március 20.-án, a Felsőpetényi Imaházban, ahol imaórára gyűltünk egybe a roma misszióért.
Csuha József lelkipásztor testvérünk ismertette velünk az elmúlt hónap eseményeit, lehetőségeit, szükségleteit.
Lackovszki Pálné, Zsuzsa testvérnők, igaz böjtre buzdított bennünket Ézs. 58, 6-14 alapján.” Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod, olyan lesz, mint a dél.”10v
Isten cselekedeteket vár el népétől, ugyanis a hit halott, ha nem követik tettek. Jézus meglátta az emberek szükségleteit, mi is tegyünk hasonlóképpen.
Lelkes kis csapatunk megfogadta szavait és hittel ráálltunk Isten ígéreteire. Jó volt egymás hite által erősödni és átélni, hogy Isten meghallgatja kéréseinket, és már van, amire választ is adott.
„Az egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké.”
Beszámoló a József utcában tartott roma konferenciáról
2007. 02. 20.-án tartottuk e havi roma konferenciánkat a József utcában, amin 13-an vettünk részt, érdeklődők és aktív munkások.
Csuhai József, roma misszió koordinátor lelkipásztora a Jelenések 3, 7 alapján buzdította az egybegyűlteket.
Elhangzott, hogy Jézus nyitott ajtót adott elénk, amit meg kell látnunk, és cselekednünk kell aszerint, amire Jézus indít bennünket, hiszen nélküle semmit sem cselekedhetünk, viszont általa életek változnak meg és nyernek új-, örök életet.
Lelkipásztor testvérünk felvázolta a misszió munkáját, kezdeményezéseit, roma gyülekezetek élettereit, szociális és mentális problémáit, illetve azok lehetséges orvoslását.
Örömmel hallottuk, hogy minden nehézség ellenére van okunk hálaadásra, mert egyre több házi csoport, gyülekezet alakul hazánkban, roma testvéreink szelíden fogadják a beléjük oltott igét, és a már meglévő gyülekezetek többsége tervezi imaház vásárlását, illetve építését.
Konferenciánk jelentős részét imádsággal töltöttük, tudván, hogy „ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt”(1Tim. 2, 3), kapaszkodva az igébe, miszerint Jézus mondja: „Ismerem mindazt, amit teszel. Látod kinyitottam előtted egy ajtót, amit senki nem zárhat be” (Jel3, 7).
Legközelebbi együttlétünk, amelyre szeretettel várunk mindenkit március 20.-án lesz Felsőpetényben.
MBA
„Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj”
2007 február 1-én ismét Pócsmegyeren láthattuk vendégül szeretett roma testvéreinket, akik zenei és igei szolgálattokkal, bizonyságtételekkel érkeztek hozzánk, Rétközberencsről, Csobánkáról és Tatabányáról, ahonnan több barátkozó most először vett részt Istentiszteleten. E jeles alkalmon képviselték magukat a tahitótfalui testvérek, Nagy Sándor lelkipásztor vezetésével, továbbá a falu lakosai és a kissebségi önkormányzat vezetői.
Az igei szolgálatot Szőke Ignác rétközberencsi gyülekezetvezető testvér látta el, a Lukács evangéliuma 10, 25-37 alapján, ahol befejezésként Jézus küldő szavait olvashatjuk: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj”
Ez a felszólítás az irgalmas samaritánus történetében a kétkedő törvénytudó felé hangzik el, akinek eszében sincs ekképpen cselekedni. Ugyanakkor Jézusnak e szavai ránk is érvényesek, rám is, aki most e sorokat írom, és rád is kedves olvasó. Felmerülhet benned a kérdés, hogy hova kell mennem, talán nekem is az út szélén lévő nyomorult, koszos emberekhez, koldusokhoz, akik talán önhibájukon kívül kerültek oda, és még úgy is néz ki, hogy jól érzik ebben az állapotban magukat? Isten valóban oda küldene engem, akinek jól menő állása van és az emberek köztiszteletében állok? Engem, aki éjjel- nappal becsületesen dolgozom, vasárnap, pedig az Istent szolgálom, hát hogyan várhatná el tőlem bárki is, hogy leereszkedjem, a társadalom perifériájára kiszoruló megvetett rétegekhez? Kedves olvasóm, nem tudom, hogy Jézus hova küld téged, de azt tudom, hogy nem akárki az, aki téged küld a jó hírrel, hanem az élő Isten Fia. Ő személyesen biztosít jelenlétéről, megígérte, hogy veled lesz. Kell ennél több?
Az igehirdetésből bátorítást kaptunk, hogy menjünk és cselekedjünk, ugyanakkor ne elégedjünk meg magunkkal, mert mi csak eszközök vagyunk, az Úr kezében, de akarjunk jól működő eszközök lenni, akik folyton az Úr ügyét viszik előre, akkor az áldás sem marad el tőle. Kívánom ezt neked és roma testvéreimnek egyaránt.
„Mert Isten az, aki munkálja bennetek, mind az akarást, mind a cselekvést, az ő tetszésének megfelelően.” Fil. 2, 13
Martonné Balga Andrea
KÖRKÉP A ROMAMISSZIÓRÓL 2007.01.19.
Budapesti Egyházkerület
-Csobánka. A gyülekezet újjászerveződött, ami azt jelenti, hogy újra ki kellett fejezni a közösséghez való tartozás vágyát mindazoknak, akik tagok akartak maradni. Így jelenleg 15 fő a gyülekezet taglétszáma. Terveik közé tartozik, hogy szeretnének egyre önállóbban megállni ill. önálló missziós utakat szervezni. Missziós területük Vácegres, ahová havonta két alkalommal járnak. (Nagyon szép a helyi baptista gyülekezet hozzáállása a bontakozó misszióhoz.)
Címe: -2014 Csobánka, Béke u.62/2, Felelős vezető: Antal László (20/9738788)
Vácegres
Tiszántúli Egyházkerület
1.Pocsaj – A gyülekezet taglétszáma 13 fő.
Missziós területük Létavértes, ahol öt bemerített tag van és kb.15 főjön össze rendszeresen.
Címük: 4125 Pocsaj, Béke u.1. Felelős vezető: id. Rézműves János, diakónus (2O/886-3947)
2. Újléta. – A gyülekezet taglétszáma 26 fő, és 2007-ben szeretnének imaházat vásárolni ill. építeni. Jelentős a gyermek-missziójuk. Felelős vezetőjük: Rézműves János (20/886-1676)
Újléta - tervezett imaház
3. Vámospércs. – A gyülekezet 5 tagból áll, de a látogatók száma –gyerekekkel együtt- 10-15 fő. Jelentős a gyermek-missziójuk,
4.Tuzsér –2006.November hónapban tagság megújításra került sor, aminek az eredménye, hogy 86 fő jelentkezett újra a gyülekezet tagjai közé. (Szükségét érzik a folyamatos megújulásnak, mert különben visszacsúsznak abba az állapotba, ahonnét Jézus Krisztus kiemelte őket.)
Missziójuk közé tartozik a Kisvárdai Roma Gyülekezet (12 fő) látogatása.
Címük: 4023 Tuzsér, Béke u.1/a
5. Rétközberencs – A gyülekezetben kiegyenlített munka folyik, melynek eredménye, hogy 2007-ben szeretnének ők is imaházat vásárolni vagy építeni. Jelenlegi létszámuk 55 fő. Eddig a helyi iskola tornatermében kaptak helyet, de szeptembertől vissza kellett költözniük az indulási helyszínre – Borsod u.3.sz. alá. Missziójuk közé tartozik Fényeslitke (2 fő) és Tiszakerecseny (13 fő).
Rétközberencs (imaház terv)
6. Kékcse – A gyülekezet gyorsan fejlődött az elmúlt években, így kinőtte Lakatos János testvérék lakását. Jelenleg 56 a gyülekezet taglétszáma. Folyamatosan imádkoztak azért, hogy Isten nekik is adjon megfelelő helyet az Ő imádatára. Elérkezett a nagy nap, amikor ünnepélyes keretek között átadtuk a kékcsei testvéreknek azt a házat, melyet imádság házává kell átformálni. Sokat dolgoztak rajta a roma testvérek. Október 8-án, egy hideg reggelre ébredve készülődtünk a nagy eseményre: a férfiak már előző napon felállították a nagy sátrat, ahová az asszonyok megpróbáltak tányérokat elhelyezni az ebédhez, de a nagy szél miatt ez nem sikerült. Az örömteli éneklést, a köszöntő szavakat azonban nem vitte el a hideg szél. Kezdték a szatmárcsekei testvérek, majd igével szolgált Groska József testvér,Őket követte a Dr. Szűcs Zoltán testvér, a nagyvarsányi gyülekezet presbitere, aki Egyházunkat és a Kerületet is képviselte. Szavai nyitott szívekbe találtak. Bevonultunk az imaházba, ahol a helyi polgármesternő köszöntötte a látogatókat a Jn.14,6-val. Amit a törvény nem tudott elvégezni, azt elvégezte a kegyelem. A gyülekezet léte csoda ebben a községben. Őt követték azok az amerikai testvérek – Ralph Stoks misszionárius vezetésével -, akik segítettek a ház megvásárlásában és ott szeretnének lenni a 2007. évi felújításban is.
A gyülekezet missziójához tartozik a Tiszakerecsenyi Gyülekezet látogatása.
Pontos címük: 4494 Kékcse, Vörösmarty u.34/b.
Kékcsei imaház megnyitása
7. Tornyospálca- Ebben az új, 14 fős gyülekezetben él Oláh József testvér is, aki töretlenül végzi az evangélista munkáját ebben a térségben – és egyre inkább az északabbra lévő községekben. Kisvárda mellett – Dögén – lakik albérletben családjával. Felesége szinte minden nap elkíséri férjét a szolgálatba, míg a 17 éves Csaba fiuk felügyel a két kisebbre. Isten megáldja szolgálatukat, amit Tornyospálca mellett a tunyogmatolcsi közösség (15 tag), a szatmárcsekei gyülekezet (10 tag), a vajai próbálkozás, a tiszaszentmártoni, mándoki, tiszamogyorós, olaszliszkai missziók is fémjeleznek. Testvérünk nagyon jól feltalálja magát az új helyeken, de alapos tanítással szolgál a régebbi gyülekezetekben is. Mindig figyel arra, hogy legyen utód, aki átveszi tőle a stafétát. Így lesz ez Szatmárcsekén is, ahol Lakatos Tibor testvérre vár majd a szolgálat folytatása ill. egy imaterem megépítésének levezetése 2007-ben, mivel a rendszeresen összejövő 15-20 tagot már nem tudják befogadni lakásukba.
Olaszliszkán (egy tervezett imaház- Oláh Józsffel)
8. Vásárosnamény/Gergelyiugornya – A kezdeti fellendülést követően megtorpant a kis közösség fejlődése, így jelenleg 7 tagot számlál. Két család ad helyet a gyülekezetnek: Jóni Tibor és Lakatos Gyula. Kitörési pontnak látszik itt is a gyermek-misszió, melyben különös ajándékot kapott Jóni testvér ill. a megfelelő összejöveteli hely megtalálása és kialakítása.
Missziós állomásuk: Ilk. - Felelős vezető: Jóni Tibor presbiter
Befejező gondolatok…Isten különös módon gondoskodik a romamisszióról! Fenyít, ha arra van szükségünk, de vigasztal és bátorít, amikor elcsüggedünk. Mindig idejében juttatja el áldásait a gyülekezeteknek és különös módon figyel oda az egyénekre. Övé a dicsőség!
Nagy hálával és köszönettel tartozunk mindenkinek, akik imádkoznak értünk, és anyagilag is támogatják a missziót! „Szükségünk van egymásra!”
Sok feladatunk lesz a következő esztendőben is: Új gyülekezeteket plántálni az Északi-, és Dunántúli Egyházkerületekben, tovább haladni Soltvadkert és Kecskemét környékén kialakult misszióval, kidolgozni egy oktatási és egészségügyi tervet a hátrányos helyzetben élők segítésére.
A 2007. esztendőre legyen előttünk: „Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.” (Luk.17,10)
Szeretettel, Csuhai József
Ahol nő a szükség, ott kiárad a kegyelem
December 23-án, hajnalban Pócsmegyeri Gyülekezetünk 13 fős csoportja nagy izgalommal indult útra Rétközberencsre és Kécsére, szolgálni roma testvéreink és gyermekeik felé. Készültünk igével, énektanítással, csoportjelenettel, ajándékokkal.
A 4.5 órás út alatt elképzeltem a testvéreket, az imatermet, ám a valóság leírhatatlan,
látni kell. Az első állomásunk Rétközberencs volt, ahol egy kis családi ház fűthető szobája lett átalakítva imateremmé. Itt 80 gyermek várt bennünket, akik tisztelettel fogadták az Igét, és szótlanul nézték végig a csoportjelentünket. A jelenet mondandója volt, hogy a karácsony nem a fenyőfáról, az ajándékokról és a beigliről szól, hanem egy csodálatos ajándékról, amit Isten Jézus Krisztusban adott nekünk. A gyermekek tiszta szívből énekelték az új énekeket, amit tőlünk tanultak, ezután fellelkesedve zsoltárokkal dicsőítették az Istent.
Két éves kor fölött nem volt olyan ajak, amely néma maradt volna, énektől és tapstól visszhangzott a kicsiny ház, a gitár húrja elszakadt, de Isten szívünk húrjait pengette tovább. Ezzel a lelkülettel indultunk Kécsére, ahol a döbbenet az arcunkra fagyott.
Olyan mérhetetlen szegénység tárult szemeink elé, amit néhányan, addig nem tapasztaltunk, sőt nem is gondoltuk, hogy létezik. A házaknak nincsenek üveg ablakai, néhol ajtó sem található, a szél és a hideg állandó vendégek. Több házban nincs áram szolgáltatás.
Az a családi ház, amiben a testvérek heti három alkalommal összejönnek és három órahosszat, együtt időznek, hasonló épület. Egy izzó teszi lehetővé, az ige felolvasását az esti sötétben, aminek energiaforrását a szomszéd ház biztosítja. Elektromos felszerelések és mesterséges fények nincsenek, annál több viszont az Úr fényessége, mely kiárad testvéreinkre és bizonyságtételük által a környezetükre.
Megérkeztünk után kis idővel összegyűltek az apróságok, akik örültek nekünk, mert meghallgattuk őket, és mi is örültünk, hogy láthatjuk lelkesedésüket. Isten ismét csodát tett, mert különbözőségeink ellenére egyé formálta szíveinket. Szeretettel váltunk el egymástól.
Hazafelé mélységes fájdalom és végtelen hála érzete telepedet rám. Fájdalom, mert vannak emberek, akik elképzelhetetlen szegénységben és nyomorban élnek, és vannak gyermekek, akiknek nincs téli csizmája, sem meleg kabátja, de még meleg otthona sem.
A szívemben mégis hála van, mert láttam kétszáz szempárt, akik mindezek a körülmények ellenére ragyognak, amikor Jézus Krisztusról beszélnek. Mert ők valóban beszélnek és nem csak nekünk, hanem a világnak is, az ünnepet arra használják fel, hogy elmenjenek, és bizonyságot tegyenek Isten szeretetéről. Ezzel a szeretettel fogadtak bennünket is, nem számítottak a gátak, amelyek köztünk vannak, mert az Úr áthidalta azokat és egyé formált bennünket, mert Isten előtt nincs sem zsidó, sem görög, hanem mindannyian egyek vagyunk Jézus Krisztus szeretetében.
Marton Gáborné
Jó adni és jó megköszönni!
2006 január 27-ét írunk. Az országban nagyon hideg van – mínusz 11-25 fok között mérik a hőmérsékletet. Tegnap este arra gondoltam, ha mi annyira fázunk a központi fűtéses házunkban, akkor milyen lehet azoknak a helyzete, akiknek úgy kell mindennap összeszedni a fát – ha találnak -, óránként fel kell ébredni, hogy ne hűljön ki nagyon a lakás. Döbbenetes! Ezt követi a megromlott egészségi állapot – ami újabb ezreseket v. tízezreseket visz el.
Igazából nem is ezt akartam leírni, hanem arról akartam írni, hogyan viselt gondot Isten a roma gyerekekről és felnőttekről a karácsonyi ünnepek alatt. Már októberben meghirdettük az országos lapunkban a „Cipős doboz akciót”. Először nem sokan jelentkezte - mivel másokat is szerettek volna megajándékozni -, de később egyre többen (Tahitótfalu, Pócsmegyer, Aszód, Monor, Szentendre, Ócsa stb. ) jelezték, hogy készek segíteni. Ügyes kezű nőtestvérek összeállították a pót-csomagokat - amihez alapanyagot a Tábor-Alapítvány, a Vésnök Kft biztosított.
Így indultunk el december 22-én reggel, Oláh József testvérrel, hogy a kb.200 db csomagot szétosszuk Pocsajon, Létavértesen, Újlétán, Vámospércsen, Szatmárcsekén, Nagyaron, Vásárosnaményban, Tiszakerecsenyben, Tiszaadonyban és Kisvárdán. Minden hely más, de a gyermekek szemének csillogása mindenhol ugyanolyan. Nagyon örültünk annak, hogy a gyermekek felé való szolgálat minden gyülekezetben fontos helyen van. Több gyülekezetben hetente, több alkalommal összejönnek, hogy a gyerekeknek verset, bibiliai történeteket tanítsanak. Sokat énekelnek és sokan szeretnének tanulni valamilyen hangszeren! (Ekkor kezdett kialakulni bennem a terv, hogy jó lenne ének-zenei tanfolyamokat, táborokat szervezni a nyáron a roma gyerekek részére. Jó lenne kazettákat v. CD-ket készíteni a gyerekek és felnőttek bizonyságtételeiről, énekeiről, amiket tovább tudnánk adni! Remélem, sikerülni fog!)
December 23-án, késő este érkeztünk haza, hogy az otthoniaknak is elő tudjuk készíteni az ünnepi meglepetéseket.
Szeretném megköszönni mindenkinek - aki segített -, hogy 2005 karácsonyán is sikerült reménységet vinni a megfáradtaknak, a nélkülözőknek, hogy érezzék és tapasztalják a Isten jóságát és szeretetét!
Külön szeretném megköszönni a Pócsmegyeri és Kecskeméti Gyülekezeteknek, hogy a helyszínre utaztak, és ott személyesen adták át a csomagokat – Rétközberencsen, Kékcsén ill. Tuzséron! A bevezetőben említettem a nagy hideget, és azt, mennyire nehéz fűteni a roma családoknak. Köszönjük a Pestszenterzsébeti Gyülekezetnek és a Jó Pásztor Alapítványnak a gyors-segélyt a téli tüzelőre ill. egyéb kiadásokra’
”A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gal.6:9-10.)
(Csuhai J.)
1/ Kezdődik az elragadtatás?
2005. Máj.5-én temettük el Szőke Ignácné (Berta) testvérnőnket Tuzséron. 40 éves volt és 10 gyermeket hagyott vissza. Június 6-án Oláh Józsefné (Sára) koporsója mellett álltunk meg. 35 éves volt és 5 gyermeket hagyott szeretteire.
Ezek a hírek megdöbbentettek. Miért? Miért engedte meg Isten? Mi a célja vele? Azt már érzékeljük, hogy Sátán azt szeretné, ha megállna a misszió, megszünnének a gyülekezetek. Istennek pedig az a célja, hogy minél többen eljussanak az igazság felismerésére, és az üdvösségre.
Mindenképpen át kell rendeznünk sorainkat, és jobban oda kell figyelnünk a misszióban dolgozók pihenésére. IMÁDKOZZATOK ÉRTÜNK!!
2/ BEMERÍTÉSEK...
-Tuzséron, Júl.16-án tartottuk a bemerítést, amikor a helyi roma gyülekezetből 14fő, Rétközberencsről 19fő öltözött fehérruhába. Most egy kicsit melegebb volt a Tisza, mint tavaly, de a szivünk ugyanúgy forró volt az Úr Jézus iránti szeretettől.
-Kékcsén, Aug.6-án 25 fő tett hitvallást Jézus Krisztusról, majd másnap 11fő követte társai példáját. Ennek a bemerítésnek az volt a különlegessége, hogy a több kilométerre levő Tizsához gyalogosan, énekelve indultunk el. Az emberek csodálkoztak Nem láttak még ilyet. (Volt, aki kijött velünk.) Ez nagy bizonyság volt a magyar emberek felé is! Különös volt még az is, hogy a másnapi istentisztelet után még 11-en kérték a bemerítést. Este volt, amikor a Tiszához lementek, így még nagyobb élményben volt részük a részvevőknek.
3/ BIZOTTSÁGI MEGBESZÉLÉS
Augusztus 4-én, Tuzséron megbeszélést tartottunk. A legfontosabb kérdések közé tartozott, hogy kiket tudunk támogatni a szolgálatban -és milyen mértékben.(Egyre bővül a szolgálattevők száma és a gyülekezetek is szaporodnak -jelenleg 7 gyülekezet van, de 3-4 már születőben van.)
Elhatároztuk, hogy három fő részre osztjuk a rendelkezésünkre álló pénzt, így a GYÜLEKEZETEKNEK adunk rendszeresen, MISSZIÓRA és SZOCIÁLIS PROBLÉMÁKRA. (Egyre szigorúbbak a könyvelési előírások a pénzkezelésről, így meg kell tanulnunk a fegyelmezett pénzgazdálkodást és könyvelést.)
A következő Biblia-iskolánkat megpróbáljuk Debrecenben megszervezni ill. csatlakozni az egyházunk által indított iskolához. Szeretnénk a Debrecen környéki gyülekezetekkel szorosabb kapcsolatot felvenni, hogy információt tudjunk adni és szellemi és anyagi támogatásban részesülhessen a roma misszió.
4/ IMAHÁZAK
Csobánkán és Tuzséron az első részletét kifizettük a leendő imaháznak. Valószínű, hogy szeptemberben ill. októberben lesznek az ünnepélyes megnyitó alkalmak.
Egyre jobban sürgetik a kékcsei és rétközberencsi imaház kérdését is.
 Tuzséron cigány bemerítésen vettünk részt 2004.május 29-én. Ezen a napon merítkezett be az éppen langyosnak sem mondható Tiszába 53, azaz ötvenhárom mélyrõl jött, megtért cigány testvér. Õk a Tuzséron megalakult Roma Baptista Gyülekezet tagjai. Ez az esemény annyiban érinti gyülekezetünket, hogy a romamisszió újabbkori kezdeteitõl lelkipásztorunk, gyülekezetünk és körzetünk aktív résztvevõje és támogatója e munkának. Így vehetett részt az alkalmon fúvószenekarunk (a Dunakanyar Fúvószenekar) és ifjúságunk együttese lelkipásztorunkkal, valamint gyülekezetünk több tagjával együtt. A nyilvános összejövetelt Oláh József roma evangélista vezette, az igét Csuhai József testvér hirdette mintegy háromszáz hallgató jelenlétében. A Tisza iszapos medrében pedig Oláh József, Csuhai József, Vass Ferenc, Ralph Stocks és Révész József testvérek végezték a bemerítés áldott szolgálatát.
Az eseményrõl más forrásból még várható részletesebb tájékoztatás.
Kívánjuk, hogy Urunk emelje föl a roma népet – ebben pedig mi is vállaljuk bátran Isten munkatársaiként a szolgálatot!
BARO – Baptista Roma Konferencia
Tuzsér, 2004. július 12–18.
Az igazi konferencia pénteken kezdõdött, de hétfõtõl már gyermekfoglalkozások ill. evangélizációk voltak.
Ralph Stoks és amerikai barátai igyekeztek lekötni az érdeklődő gyermekek figyelmét mindennap – hétfőtől péntekig – 9–13 óráig. Először a kisebbeknek, majd a nagyobbaknak tartottak tanítást a Biblia fontosabb történeteiből, amit játék követett. Nem könnyű az eleven roma gyerekek érdeklődését lekötni, de azt tapasztaltuk, hogy a csoport ügyesen megbirkózott a feladattal.
Esténként evangélizációs istentiszteletet tartottunk a felállított hatvanfős sátorban. (A valóság az volt, hogy kb. száz fő volt a sátor belsejében, és százötven érdeklődő a sátor körül.) A tuzséri énekesek hangolták a hallgatók szívét, majd Oláh József, Csuhai József, Jóni Tibor, Lakatos János, Szikora Béla testvérek hirdették az evangéliumot. Szinte minden este voltak, akik döntöttek Jézus Krisztus mellett, így az alkalmak után még sokáig tartottak a beszélgetések a sátorban vagy családi-baráti körben.
Evangélizációs utakat szerveztünk nap közben is a környező településekre. Így jutottunk el Eperjeskére is, ahol már előzőleg jártak testvéreim. Készülődtünk az evangélium hirdetésére, amikor valaki kiszaladt az egyik házból, és keserves sírás közepette kiáltotta mindenkinek, hogy meghalt a 8 éves gyermekük. A falubeliek tudtak a beteg gyermekrõl – sőt mi is –, de a halál ténye keserves fájdalmat váltott ki mindenkiből, és elkezdtek szaladni a ház felé.
Bénultan állt kis csapatunk a mikrofonok mögött, hiszen erre nem számítottunk. Az éneklés megállt, a hallgatók közül csak néhány gyermek és idős ember maradt ott. Különös fordulatot vett a szolgálatunk, mert ezután néhányan előálltunk és elmondtuk személyes átéléseinket a halál megéléséről és arról a győzelemről, amit Jézus Krisztus aratott a szívünkben ill. a szenvedők szívében. Nekünk is fáj, nekünk is ellenség a halál, de reménységünk van a folytatásra, hiszen van feltámadás, van örök élet.
Berencsre, Kékcsére is átjutottak testvérek, ahol rendszeres istentiszteleti alkalmak vannak. Péntektől elkezdődött a VI. BARO Konferencia. Témánk a szentség. Az elsõ péteri levél alapján dolgoztuk fel a témát, így öt alkalomra tudtuk szétosztani. Pénteken este Szirtes András teológiai tanár testvér szolgált az első részből. Mindenki érezte, hogy most jobban kell figyelni, hiszen a Biblia tanulmányozása, a felvetett kérdésekre adandó válasz sok esetben kemény „munkát” jelent. A küldöttek Soltvadkertről, Pocsajról, Újlétáról, Csobánkáról, Szadáról, Gergelyiugornyáról, a helyi (magyar) gyülekezetből stb. jöttek. Ezen az estén került sor arra is, hogy – több szülő kérésére – imádkoztunk olyan gyermekekért, akik még nem lettek bemutatva a helyi gyülekezetekben. (Most még kevesen éreztek rá ennek jelentõségére, de reméljük, lesz folytatása!) Másnap tíz órakor kezdtük meg az előadást, amit szintén Szirtes András testvér tartott. Előtte ill. utána több bizonyságtétel hangzott el az egyes küldöttektől. Beszélgetéssel fejeztük be ezt az alkalmat.
Ebéd következett, melyet a helybeli nőtestvérek készítettek. Nagyon ízletesen és változatosan főztek. Csak dicséret illeti a szervezõket. Délután három órától Hufnágel Ádám és Pálinkás Ibolya tartottak előadást a gyermekek neveléséről és tanításáról. Akik részt vettek a beszélgetésen, nagyon sokat tanulhattak. Hogyan kell a gyülekezetben, klubokban foglalkozni a gyerekekkel? Mire kell ügyelni a tinédzsereknél? (Erről Ádám testvér felesége beszélt, akinek sok tapasztalata gyűlt össze a soltvadkerti romaklubban.) Bátorítottuk a küldötteket, hogy jelöljenek ki gyermekmunkásokat a helyi gyülekezetekben. (A legközelebbi továbbképzésen – augusztus 14-én – szeretnénk a megválasztott gyermekmunkásoknak tanítást adni.)
Vacsora következett, majd este hét órától folytattuk a konferenciát. Ezen az estén Papp János missziói igazgató testvér szolgált közöttünk Isten igéjével, majd a különbözõ gyülekezetek szolgálattevői közül avattunk fel testvéreket különböző szolgálati területekre. Ezt megelőzte már hónapokkal ezelőtt egy tanítási alkalom (Budapesten a Benczúr utcában), a helyi gyülekezetben való állásfoglalás ill. a missziót vezető testvérek véleményezése. Így imádkozhattunk Oláh József testvérért, aki elfogadta a Tuzséri Roma Gyülekezet kérését a pásztori szolgálatra (jelenleg havonta két alkalommal tud lejönni). A következő Jóni Tibor testvér volt, aki a Gergelyiugornyai Roma Gyülekezetnek évek óta az oszlopa, őt presbiterré avattuk. Négy diakónust avattunk: Szikora Béla, Lakatos Viktor, Szőke Ignác testvéreket, akik a tuzséri misszióban lesznek Oláh testvér segítségére, ill. Rézmíves János testvért, aki az újlétai missziót végzi hűséggel. Választottunk ill. megerősítettünk a helyi, tuzséri közösségbe elöljárókat és dicséretvezetőt.
Nagyon nagy szükség volt arra, hogy rendeződjenek a különbözõ szolgálati területek (pl. legyenek olyan személyek, akik a lelkipásztorok akadályoztatása esetén úrvacsorát osztanak, legyenek olyan férfiak, akik fölvállalják a gyülekezetekben az elöljárói szolgálatot stb.). Hiszen a romamisszióban szinte félévente új gyülekezet születik, és ez azt jelenti, hogy meg kell sokszoroznunk az erőnket (ami Isten ereje), hogy erősödni, növekedni tudjanak ezek az új közösségek. A Szentlélek újjáteremt, megszentel férfiakat, nekünk csupán észre kell venni őket (imádság és böjtölés közben), és helyükre kell állítani a kiválasztottakat. Az est még tartogatott meglepetést, mivel Oláh testvér a fiatalokhoz szólt, akik kicsit bátortalanul, de nagy számban jöttek előre, hogy elmondják a megtérők imáját. Ezután kezdõdött az örömteli éneklés, mely kifejezte, hogy jó dolog a hívők közösségében lenni, Istent dicsérni. Az éjszakai pihenésbe a magyar és roma családok egyaránt besegítettek. Köszönet érte!
Vasárnap. Az elmúlt napokon sok mindenről hallottunk: „Hogyan kell szentségben élni a családon belül, a gyülekezetben, a világban stb.?” Ahogyan kezdték megérteni többen, hogy fontos a gyermekeikért imádkozni, fontos a gyülekezetekbe elöljárókat avatni, hasonlóan terhelődött rá tizennyolc házaspárra az az igény, hogy értük Isten jelenlétében lelkipásztorok is imádkozzanak – hiszen még csak polgári esküvőjük volt évekkel ezelõtt. Imaórával kezdtünk, amit Jóni Tibor testvér vezetett, majd Vas Ferenc ny. lelkipásztor hirdette 1Pt 4. rész alapján az igét. Ezután került sor arra, hogy előrejöttek a házaspárok, megfogták egymás kezét, és kimondták újra – Isten és a gyülekezet jelenlétében – az Igen-t. Ezután Csuhai József és Vas Ferenc testvérek kértek áldást életükre. Ezeket a felemelõ pillanatokat úrvacsorai közösség követte. Istenhez és egymáshoz – Krisztusban. A kapcsolat titokzatos. Mennyire törékeny és mennyire szilárd! Az Isten csodáját szemlélhettük, ahogyan népet formál magának azok közül is, akiket nagyon becsapott és kifosztott a sátán. Népet, hogy legyenek idegenek a világban és közeliek az Isten gyermekei között. Népet, mely most már élni akar és életet továbbadni – hiszen Jézus az út, az igazság és az Élet.
Ebéddel fejezõdött be a hatodik országos konferenciánk, ami után ki-ki elindult otthonába, hogy elmondja: Jézus él. Cs. J.
Hírek röviden
A pocsaji körzetben, Kékcsén, Tuzséron újabb bemerítések voltak.( Ezekről legközelebb részletesen írunk.)
A Kékcsei Gyülekezet különvált a Tuzséri Gyülekezettől, mivel szeretnének önállóan élni. Ez nem jelenti azt, hogy megszakad a kapcsolat a két gyülekezet között, de a terheket mostmár a helyi gyülekezet szeretné viselni.
Oláh testvérék és a Tuzséri Gyülekezet közösen döntöttek úgy, hogy nem vállalják ill. nem igénylik a lelkipásztori szolgálatot.
Jóni Tibor testvér és felesége újra csetényi körzetbe látogatott - ahol Vass Ferenc testvér szolgál - ,ami segít abban, hogy jobban megismerjék egymás életét és így hatékonyabban tudjanak egymásnak segíteni.
Csobánkán átmenetileg megoldódott az imaház kérdése. Jelenleg a község Művelődési Ház, Faházát béreljük.
Továbbra is sok felajánlás van, használt ruha, bútor és háztartási eszközök ügyében. Uzonyi Ferenc testvér - Oláh Kálmán testvér - kész a helyszínre menni és a használhatónak ítélt adományokat elszálítják. A továbbszállításról közösen döntünk.
Október 5-én megalakult a Misszió Bizottság albizottságaként a "Roma albizottság". Az albizottság elnöke Csuhai József, titkára Oláh József, jegyzője Hufnágel Ádám testvér lett. Tagjai: Vass Ferenc, Kovács Lajos, Papp Dániel, Jóni Tibor, Uzonyi Ferenc testvérek.( Az alakuló ülésen jelen volt még - Papp János, missziói igazgató testvér - aki levezette az ülést - ,és közösségünk elnöke: Dr. Mészáros Kálmán testvér.)
A hírekről a most megjelent Baro Hírlevélben olvashattok!
|
|
